Átlagos anya

Átlagos anya – Porckorong jelenség

Átlagos anya – Porckorong jelenség

 

Találkoztatok már a porckorong jelenséggel, mint fogalommal?

Adva van két felnőtt leány gyermek. Ahogy írtam az előző részben, önálló élettel és immár külön utakon járva a szülői háztól. Adva van anyai oldalról egy nagymama. Nem, ő nem az az almáspite illatú, keblemre ölelős nagymama. Ő egy szigorú, következetes, majd ő megmondja kinek mi a jó típusú nagymama. És a két generáció között ott vagy te, mint harmadik generáció és próbálod csillapítani az időről időre kialakuló viharokat. Igyekszel ellen állni a nyomásnak mindkét oldalról, pont mint a porckorong. Ez néha könnyebben, néha nehezebben megy.

Ott ülök anyámnál és hallgatom őt. A kisebbik igazán meg csinálhatná már a jogosítványt és kereshetne valami normálisabb munkahelyet. A nagyobbiknak a párja ilyen vagy olyan, de semmi képen nem megfelelő és ezt igenis meg fogja mondani neki. Közben be szúr egy-két mondatot a lépcsőházi szomszédok valamelyikéről és közben belül remegve várom, mikor kerülök én terítékre. Visszatér az unokákhoz, hogy pár napja is valami flancos új ruhát látott valamelyiken és hogy ezek a lányok nem tudnak takarékoskodni, bezzeg az ő idejében…

Ott ülök és hallgatom. Most mit mondjak neki? Hogy igen anyukám, tudom, de ez már más világ. Meg lesz az a jogsi, csak ez a lányom nem egy kapkodós típus és a munkahelyével sincs semmi baj. A nagyobbik párja pedig tudjuk hogy ilyen meg olyan, de nem mi élünk vele. És egy ilyen dologba beleszólni lehetetlenség. Illetve meg lehet próbálni, kérdés mi lesz az eredménye. Csillapítok.

Ülök egy kávézóban a lányaimmal. Dumálgatunk. Nyár van, a hangulatunk is kellemesen vidám. Csapongunk a témákban és egyszer csak a nagymamára terelődik a szó. Már érzem, hogy nincs megállás, a lavina elindult és a panaszáradat megállíthatatlan. Ülök és hallgatom őket. A nagymamának semmi sem jó, minden alkalommal oktat, bele kotyog, utasít és alapvetően jól meg mondja a magáét. Nem lehet neki semmit mesélni, mert mindenben a negatívat látja. Mit tehetek? Csillapítok. Igen, a mama már csak ilyen. De nagyon sok bölcs dolgot mond és lássuk be, oly sokszor igaza is van. Igen, tudom hogy van egy stílusa, de nézzetek a mondanivaló mögé és ti is látni fogjátok, hogy csak aggódik értetek és azt akarja hogy jobb legyen nektek. A válasz erre, köszönjük, nekünk így pont nagyon jó. És ha a mamával csak úgy simán lehetne egy jót diskurálni az lenne a még jobb.

Állítólag minden szervi bajnak pszichés eredete (is) van. A napokban kaptam meg az orvosi eredményeket, porckorong kopás…. nos mit lehet erre mondani?

Vidámság és derű.

Címkék: ,

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!